Augusztusi Interjú - Faragó Eszterrel

Faragó Esztert az Ars Poetica Versklub pályázatán ismertem meg 2015.-ben. Versei nagyon közel álltak hozzám, és a könyvbemutató napján meghallgathattam a saját előadásában is, ami lenyűgöző volt számomra. Esztert is arról kérdeztem, hogyan kezdett verset írni, ki támogatta a kibontakozásában, mi az ars poeticája? 

Már egészen apró gyerekként megfogott a szavak zenéje. Másként, mint az ének, a dalok, de nagyon vonzott a ritmus. Imádtam hintázni,s eleinte a hinta ringása hozta létre bennem a magam alkotta varázslatot, a dalokat. Igen, eleinte dallam-szerűségekre költöttem szavakat, rímeket. Később, mikor megismertem a betűket, rettentően izgatott, hogyan lesz ezekből a leírt kis kukackákból vers, költemény! Mivel nagymamám és édesapám is ösztönös „rímfaragó” volt, semmi extrát nem jelentett, hogy én is folytatom e tevékenységet. Nagymamám, mikor már „komolyabbra fordult a dolog”, meglepett életem első írógépével. Körülbelül 11-12 éves lehettem. Azt a boldogságot, meghatottságot még mindig érzem, ha erre a pillanatra gondolok! Később behívtak a Petőfi Rádióba egy interjúra, ahol Pap Márió és Erős László beszélgettek velem a költészetemről, a Zene-Szó Költőiskola című műsorukban. Akkor még nem tudtam, hogy a versírást, költészetet is meg lehet „mérni, méretni”, így soha nem pályáztam a Petőfi Rádió-beli pályázaton és szereplésemen kívül, amit szintén nem én tudtam meg, hanem édesanyám, ő hívta fel rá a figyelmemet.

Egy idő után kevésnek bizonyult a versírás; másképpen szerettem volna kifejezni magam, elkezdtem rajzolni. Miután második helyezést értem el pályázaton, többé nem érdekelt a dolog, nem tudott olyan erővel hatni rám, mint a szó varázsa.    Ekkor kezdtem novellákat, elbeszéléseket írni, és pályázatokra jelentkezni. Szinte azonnal megnyertem velük az egyiket, az Év könyve 2015 nevűt, ebből született meg első novellás kötetem, Novemberi levelek címmel, melyből 100 példány lett kiadva, mely azonnal, egy hónap alatt elfogyott. Azóta is rengeteg újságban, antológiai kötetben jelentek meg írásaim(Pld.: Napút 2013/1, Aposztróf, stb).

Minden találkozás és minden esemény egy tanulási lehetőség is egyben; vagy épülünk-építünk, vagy rombolunk-romlunk. Jellem kérdése. Nagyon remélem, hogy még sok témám lesz, melyet vagy költészet, vagy elbeszélés formájában publikálhatok majd.

Nem vagyok büszke magamra a szó általánosan elfogadott tartalma szerint; tudom, hogy a tehetség adottság, ahogy gyönyörű anyanyelvünk ezt nagyon jól kifejezi: Istentől adatott, Neki tartozunk hálával érte. Hogy aztán jól sáfárkodtunk-e ajándékunkkal, azt majd az utókor eldönti…

Büszke a gyermekeimre vagyok, akik a legtöbbet adták nekem és adják mind a mai napig is.

Ars poeticám így szól:”Amit szeretnétek, hogy tegyenek veletek az emberek, ti is azt tegyétek velük.” Máté evangéliuma, 7.fejezet, 13. verse