Ambrus József - Reményt ígértem

Valami belső erő vezessen
jó emberek gonosz világban
sorra kigyúl a mécsek fénye
csöndes ódon kápolnában
mert lelkemet a sóhaj rázza
de oly sok vihart megértem
hosszú éjeken vándoroltam
és magamnak reményt ígértem
hol derűs arcom életre támad
és próféta hangon beszélek
alvó viharként rejtőzködött
bennem a bosszúálló lélek
de értelme lobbant a magasba
mégis annyit gyötört az élet
haldokló hullásuk visszafogva
zsoltár gyanánt szólt az ének.

Kialszik egyszer majd letörten
hiába vártok majd szavamra
porrá vesz minden szenvedélyem
ha láva ömlésed elsodorna
és temetői gyászdal gyanánt
mérgezett lélegzetem sikolt
átkom kedves hevét fölöttem
ragyogja széjjel az égbolt…