Megadott szavak:
papírkosár, folyóvíz, hullámverés, csillagéj, zátony
Barabás Szilvia - Örökké szomjazlak
Nézd, a gyűrött levelekkel tömött papírkosár
szemrehányóan, újabb, még nagyobb falatra vár.
Gyomrában ígéretek, vádak , versek, vázlatok,
mi téged idéz, ma délután, mindent kidobok.
Arcomat mosom hűs patak csillogó tükrében,
hajamból kifésült szavaid tartom kezemben,
csókoddal folyóvízbe szórom, vigye el az ár,
nem merülnek el, keringőzik könnyű szalmaszál.
Bőrömre száradt érintéseid nyoma éget,
izzó parázs ujjad sokszor a szívembe mélyedt,
belevetem magam is a vad hullámverésbe,
lehűt vagy megfojt, vesszek akár örvény vízébe.
Oly sokáig tartott az élő halott mosdatás,
eltölt a nyugalom, üres csend, megszabadulás,
rám köszönt a hűvös, sóhaj nélküli csillagéj,
kialudt bennem a vágy, nem kell tőled már a kéj.
Napkeltéig fekszem a köves zátonyon hanyatt,
siratom mit lemostam... Miért hagytam magamat?
Nélküled és szerelmed nélkül élnem hogy lehet?
Meginnám a múlt vizében oldott emlékedet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése