Vaskó Ági - Ünnep asztalára

Csillagajkú estnek csurran gyantás csókja, gyertya lángja lebben, táncot jár a bókja. Áhítatnak csendje fátylát leteríti, dédelgetett álmát könnye ékesíti. Fahéj lengte légben angyalok hintáznak, ünnep asztalára árnyaik mintáznak. Kérges tenyerekben simulnak az imák, szívem oltárán már adventet nyílt’ virág.

Vaskó Ági - Csitt irigység…

Neoncsillám, pláza fény, karácsonyi költemény vásárlásra csalogat: utánozd a 'nagyokat'. Nézem a nagy rohanást, pénzel teli kosarát, nekem csak a szeretet húzza le a zsebemet. Csitt irigység! csendesülj, szívem mélyén legbelül. Fenyőfámnak csúcsa sincs, gömbdíszei könnyeim, ajándékom fa alatt az idén is elmarad. Csitt irigység! csendesülj, szívem mélyén legbelül. Nézd a koldust, kint vacog, érző lelke rég halott. Díszfényei csillagok, ajándék - ha álmodott, mert ilyenkor haza jár, vasalt inge vállfán vár, asztalnál ül, áldást kér, fagyos lelke hófehér. Csitt irigység! csendesülj, szívem mélyén legbelül.

Szita Zoltán - Igazi Karácsony

A legszebb ünnepnapon azt kívánom,
legyen a szívünkben igazi Karácsony
Hallgassuk az aranycsengőt hogyan szól,
legyen megvetve, a meleg, kicsi jászol

Énekeljünk együtt egy Karácsonyi éneket,
a Betlehemi-csillag legyen a legfényesebb
Öleljük szívünkre a megszülető kisdedet,
nézzük a hópelyhek csendes puha táncát
Hordjuk szívünkben a megértés románcát,
és repüljünk messze a csilingelő szánon
legyen a szívünkben igazi Karácsony.

Pásztor Attila - Hó és jég

Nap símul zord bérctetőkre,

hómezőket hímezőkre.
Ág moccan – friss csönd az erdő,
harkály szól, sapkás kereplő.

Szél – csitulva hópihékkel,

kört ír, s varázsvesszejével
jégre – tünde-könnyű kéz,
kristályfény forgót igéz.

Lenn szoknyás fák ingó karja
vékony páncéllal takarva
parton széncinkét hintáztat,
szárnya kél sok-sok pisztrángnak.

Láthatatlan, font kötéllel
akarat ví – eltökélttel,
s hajtja mind’ az ősi álom,
szökni! – fel a napsugáron…

Rab tör így, ha kap istrángból
eleget s szelleme lángol,
s tudja, míg sorsát tanulja,
vissza hullhat újra s újra.

Napba tér, ki jóssá bölcsül,
s szív-mélyén a fény meg csönd ül,
s az Eget fent s lent csodálva
szeretni lesz minden vágya.

Szeretni… holló fehéren,
csepp lenni egy csöpp tenyéren,
olvadni halk nevetésben
s hány… mennyei ölelésben!

Szöszhajával szökken a szél,
fátylat bont – már lanyhul a tél,
s forrás mentén, mint a tóban –
kék csillan két szarvas nyomban.

2012. október 10.

Kádár Valéria - Hóember

Beköszöntött a hideg december,
Titokzatosságba bújt minden ember,
A karácsonyfa, este már díszben áll,
S az ünnep hangulata mindenkit megtalál.

Havazott reggel, csillogott a táj,
Csendesen énekelt a cinege madár,
Két kicsi gyermek gyúrta a havat,
Az udvaron szinte semmi hó nem maradt.

Előbb gyúrtak egy nagy gömböt,
Az utcán ezzel még senki sem törődött,
Majd a szomszédos kertből gurítottak egyet,
Míg végül a harmadikhoz is eleget szereztek.

A három gombócot egymásra kell tenni,
De ehhez segítséget kellett keresni,
Nagy volt a feladat a két kicsi embernek,
Elindultak hát, hogy segítőt keresnek.

Apa nem ért rá, a fenyőfát faragta,
Anya ünnepi vacsorát főzött e napra,
Nagypapa ráér! A fiúk már futottak,
A kis öreg ajtaján hangosan kopogtak.

Nagyapa örömmel segített nekik,
A játékban együtt mindig örömüket lelik,
Mert nagypapa is egy kisfiú volt egykor,
A hóemberrel visszatekint, a fénylő gyermekkor.

Pásztor Attila - Pogány Karácsony

Pásztorok éneke hajlik a szélben,
csillog az estben a tó – jege márvány,
szállnak a varjak az éj hidegében,
Hold fele hízik a fák koronáján.
 

Apraja-nagyja a téli vidéknek

rázza a botra szögelt szemü láncot,
ősi regős hagyomány ha felébred,
járni a vérbeli isteni táncot.

Módos a gazda, ha jár-kel a butykos,
ízlik a bor, csuda friss a pogácsa…
Szembogarakban a tűz heve futkos, 

cseng a pohár meg a lány kacagás ma.

S mintha az Ég – tavasz intene vissza:
árad a fény… viszi-hozza tarisznya.

2012. december 2.

Kádár Valéria - Karácsony

Lehullott az első hó, deres lett a táj,
Régen elrepült a nyári kismadár,
Mikulás szánja csilingel halkan,
Csak én hallom titkon, mert ébren maradtam.
 

A kéménybe huppan, s a kandalló előtt,
Megcsodálja picit, a csodaszép fenyőt,
Mindenki jó volt, ahogy minden évben,
Megírta mikuláshoz levelét, igaz reménységben.
 
Alig nyílt ki szemünk, pirkad a reggel,
Már futunk is a fához a gyerekekkel,
A karácsonyi énektől zengnek a falak,
Az ablakból nézem a csillogó havat.
 

Melengeti szívem a zongoradallam,
S a „csengőszó”, mit énekelek halkan,
Körbe vesszük a fát, ahogy a szeretet,
Átjárja a békével megtelt szívünket.
 
Karácsony van, a kedvenc ünnepünk,
Azzal éljük át, akit nagyon szeretünk,
Gondot és a bút feledjük pár napra,
Bárcsak örökre karácsony maradna.

2012.

Pásztor Attila - Égi karácsonyfa

Égi karácsonyfa
csillagok közt lépdel,
hegyét megláthatja,
ki alá letérdel.
 
Én is odaléptem,
hajtottam egy ágat –
világot gyújtani
virágos világnak.
 
Szemem fénysugára
magos Mennybe ér fel,
ahol Atyánk szőttest
készít seregével.
 
Igazgyöngy, ha lennék
szegélyén vagy fodrán:
ragyognék, mint a hó,
csepp a hegyek ormán.

átirat 2007-ből