Lehullott az első hó, deres lett a táj,
Régen elrepült a nyári kismadár,
Mikulás szánja csilingel halkan,
Csak én hallom titkon, mert ébren maradtam.
A kéménybe huppan, s a kandalló előtt,
Megcsodálja picit, a csodaszép fenyőt,
Mindenki jó volt, ahogy minden évben,
Megírta mikuláshoz levelét, igaz reménységben.
Alig nyílt ki szemünk, pirkad a reggel,
Már futunk is a fához a gyerekekkel,
A karácsonyi énektől zengnek a falak,
Az ablakból nézem a csillogó havat.
Melengeti szívem a zongoradallam,
S a „csengőszó”, mit énekelek halkan,
Körbe vesszük a fát, ahogy a szeretet,
Átjárja a békével megtelt szívünket.
Karácsony van, a kedvenc ünnepünk,
Azzal éljük át, akit nagyon szeretünk,
Gondot és a bút feledjük pár napra,
Bárcsak örökre karácsony maradna.
2012.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése