Beköszöntött a hideg december,
Titokzatosságba bújt minden ember,
A karácsonyfa, este már díszben áll,
S az ünnep hangulata mindenkit megtalál.
Havazott reggel, csillogott a táj,
Csendesen énekelt a cinege madár,
Két kicsi gyermek gyúrta a havat,
Az udvaron szinte semmi hó nem maradt.
![](https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi8h-R7WgBS9GGb_CT-yb_PJvByBDFxvBVMPMG8kSgod_flwfIy-ZZFkaffcMQ0S48LI_EsHghuGIQabuHffz73QQQhJ4Aiid5nvHwpzHl5ZQ8zb4v4uZTD5su6hO5wPDsfoudK8EvaCGQ/s1600/0_1_hoember.gif)
Előbb gyúrtak egy nagy gömböt,
Az utcán ezzel még senki sem törődött,
Majd a szomszédos kertből gurítottak egyet,
Míg végül a harmadikhoz is eleget szereztek.
A három gombócot egymásra kell tenni,
De ehhez segítséget kellett keresni,
Nagy volt a feladat a két kicsi embernek,
Elindultak hát, hogy segítőt keresnek.
Apa nem ért rá, a fenyőfát faragta,
Anya ünnepi vacsorát főzött e napra,
Nagypapa ráér! A fiúk már futottak,
A kis öreg ajtaján hangosan kopogtak.
Nagyapa örömmel segített nekik,
A játékban együtt mindig örömüket lelik,
Mert nagypapa is egy kisfiú volt egykor,
A hóemberrel visszatekint, a fénylő gyermekkor.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése