Pásztor Attila - Tengelic

A világfán annyi a dísz,
fészket rak rá a tengelic.
Két csillag közé költözik,
Napba és Holdba öltözik.

A világfán annyi a dísz…
„Tengelice, mondd, miért sírsz!”
„Álmot láttam, komisz álmot,
fekete csőr hozzám vágott!”

Cserreg-csattog az a szarka,
tengelicém’ ki elmarta.
Adná Isten – hogyha éltet,
rakjon másik ágra fészket.

Tengelicém törött szárnya,
a szarkáné kacarássza.
S a világfa földig gyászba,
mint kiégett bérkaszárnya.

Csak szívemből szólhat ének,
szarkák közt amíg elélek.
S addig fúvom az énekem,
míg csillag jár az egeken.

átirat 2010 novemberéből
a „Vágják az erdei utat” dallamára