2016. október 3., hétfő

Októberi interjú - Juhászné Bérces Anikóval

Őszbe fordult a táj, a leggyönyörűbb verseket ihleti meg ez az évszak. Valószínűleg számos verse született az e-havi interjúalanyomnak Anikónak is, akivel több antológiában is volt már szerencsém szerepelni. Legutóbb a tavalyi Ars Poetica Versklub antológiában szerepeltek alkotásaink egy kötetben.

Hogy kezdtél el verset írni?
Hét évvel ezelőtt,- egy rendkívül nehéz élethelyzetben - kezdtem el komolyabban foglalkozni a versírással.
A versekkel már apró gyermekkoromban megismerkedtem. Amint beszélni tudtam, Édesanyám azonnal megtanította nekem az Anyám tyúkja c. verset, és boldogan hallgatta amikor sikerült hiba nélkül elmondani.
Általános iskolás koromban állandó szavalója voltam a névadó ünnepségeknek. Mindig szívesen olvastam verseket, de írással csak alkalmanként próbálkoztam.
Visszatérve a versírásra: Így utólag visszagondolva úgy érzem, hogy az isteni gondviselés nyújtott nekem kapaszkodót a versírás által, hogy képes legyek megfelelni az élet rám osztotta feladatnak.
Sajnos az élet nem az általam óhajtott pályára irányított, s az "aktív" időszakomban lefoglalt a munka és a hétköznapi tennivalók.
Köszönet illeti barátaimat, akik lelkesen biztattak, amikor összejöveteleink alkalmával megleptem őket egy-egy verssel.

Volt valaki aki támogatott lírai éned kibontakozásában?
Személyesen nem. De úgy gondolom, hogy ezt a családi indíttatásomnak köszönhetem. Rendezett családi körülmények között, szeretetben nőttem fel. Empatikus ember vagyok, aki figyel a környezetében élőkre, gondjaikban próbál - lehetőségeihez mérten - segítséget nyújtani. Nagy tisztelője vagyok a természetnek, a hagyományoknak, szeretem az állatokat, a virágokat, a zenét. Úgy érzem, és remélem, hogy ezt tükrözik a verseim.
Mi az Ars Poeticád?
Hitelesen és őszintén megnyilvánulni minden témában. Tudom és tapasztalom, hogy ez nem jelent előnyt manapság. Sőt! Én mégis ehhez tartom magam.
Mire vagy a legbüszkébb amit elértél?
Erre nagyon nehéz válaszolni. Nem is büszkeség amit érzek, inkább hálának nevezném. Hálás vagyok, hogy el tudom mondani versben a gondolataimat, érzéseimet. Minden siker örömmel tölt el, egyben bátorít is, hogy van értelme folytatni az írást. Megszépíti a mindennapjaimat amikor bekerül egy versem különböző antológiákba, vagy eredményesen szerepelek versíró pályázaton.
Köteteim megjelenésével - egyelőre magánkiadásban -, barátaimnak, ismerőseimnek kívánok kedveskedni. Előfordult, hogy üzenetben gratuláltak ismeretlen emberek a verseimhez. Ez csodálatos érzés.
Amikor megtudtam, hogy szülővárosomban elszavalták a versemet a megyei közgyűlés alakuló ülésén, - az könnyekig meghatott.

Mik a terveid?
Nagyra törő célkitűzéseim nincsenek. Megelégszem azzal, ha verseimmel sikerül megérinteni emberi lelkeket, esetleg megörvendeztetni, vagy - ha csak pár percre is -, feledtetni hétköznapi gondjaikat.
Ez nekem maga a boldogság! De, az álmodozás szintjén szerepel egy kiadandó kötet, az összes versemmel.
Mert álmodozni jó!
Megjegyzés küldése