Ebben a hónapban Pécsi Ilonával készítettem interjút. Néhány éve a David Arts Irodalmi Műhelyében ismerkedtünk meg. Ica egy rendkívül pozitív személyiség, kiemelkedő versei mélységekbe merülnek. Szeretettel ajánlom műveit mindenkinek.
Hogyan kezdtél verseket írni?
Az irodalmi alkotások közül
mindig a versek vonzottak igazán. Amint megtanultam olvasni, versmondó
szakkörbe kezdtem járni, s a könyvtárban is a versesköteteknél időztem a legtöbbet.
Kilencévesen egy nap a konyhában ülve eszembe jutott néhány sor, amit továbbszőttem.
Így született versem akkora sikert aratott, hogy többé abba sem hagytam az
írást.
Volt valaki, aki támogatott lírai éned kibontakoztatásában?
Mivel soha sem csak az
asztalfióknak írtam, mindig volt, aki biztatott. A tanáraim láttak bennem
fantáziát, és iránymutatással segítettek. Végül egész más pályát választottam,
de az írás életem része maradt. Néhány éve egy nagyon kedves kolléganőm
ajánlásával jutottam el a Garbo Kiadóhoz, azóta kilenc antológiájukban szerepelnek
verseim. Négy éven át tagja voltam a David Arts művészeti műhelynek, ahol sokat
fejlődtem, s egyúttal értékes és maradandó emberi kapcsolatokra tettem szert.
Mi az Ars Poeticád?
Úgy érzem, nincs még teljesen
kiforrott Ars Poeticám. Minden témát az érzelmek oldaláról közelítek meg, verseim
célja nem a véleményformálás, inkább az érzelmek közvetítése és nem utolsó
sorban felébresztése. A legjobban talán ez a versem fogalmazza meg:
Végszó
Utolsó szeretnék lenni.
A betelt lap alján elfolyó
utolsó fekete szó,
mely mindent lezár, vagy mindent
újraír,
megválaszol, vagy megkérdőjelez,
amit utoljára olvasol,
mielőtt becsukod könyveid.
Lehet, hangtalan leszek.
Bele simulok a sorok rendjébe,
nem lázadok, nem zavarom össze
precízen egybeszőtt meséd.
Vagy talán rád
kiáltok
felborítva hitt világod ritmusát,
gondolataidra térdelek,
hogy elfelejts enni, aludni,
amíg meg nem fejted értelmét
valamennyi betűmnek.
Tüzet szítok langyosra fújt
lelkedben,
retinádba perzselem magam,
s engem látsz akkor is,
ha éji ködbe bújsz kérdésed elől.
Utolsó szeretnék lenni.
A gonddal formált mondatok
utolsónak szánt szava,
ami után már nincs tovább,
amit az üres lapok tiszta csendje
követ,
s benne magad maradsz magaddal.
Mire vagy a legbüszkébb, amit elértél?
Voltak már kisebb-nagyobb
sikereim. Kaptam a műhelyben nívódíjakat, pozitív visszajelzéseket szakmai
körökből, de ritkán nézek vissza, s mindig az épp aktuális eredményeknek örülök.
Van egy nagyon kedves történetem. Egyszer az egyik antológia szerkesztője
teljesen ismeretlenül késő este küldött egy SMS-t, hogy egészen káprázatosnak
találja a beküldött versem. Azt hiszem, az ilyen váratlan, ösztönös reakciók
miatt érdemes kinyitni azt a bizonyos asztalfiókot.
Mik a terveid?
Jelenleg néhány
volt műhelytársammal dolgozunk egy közös kötet kiadásán, több versem vár
közlésre a Napút folyóiratnál, pályázatokon indulok. Figyelem a lehetőségeket,
s igyekszem élni velük a legjobb tudásom szerint, amely tudást szeretném még
bővíteni a jövőben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése