Áprilisi interjú - Doktor Virággal

Interjút készítettem az Ars Poetica Versklub egyik tagjával Doktor Virággal, aki az első és a második antológiánkban is szerepelt alkotásaival. Önálló kötete is megjelent az elmúlt évben. Virágot pár évvel ezelőtt egy irodalmi rendezvényen volt szerencsém megismerni. Alkotásai tükrözik érzelemmel teli, érzékeny lelkivilágát. Empatikus, segítőkész, sokoldalú művész és nyitott személyiség. 

Hogy kezdtél verseket írni?

Tíz éves lehettem, amikor először foglaltam gondolataimat egy kis versikébe, de akkoriban nem volt tudatos valószínűleg a versfarigcsálás. Ugyanakkor tiniként szerettem egy-egy valós élethelyzetet humoros vagy groteszk formában megírni. Középiskolás korom vége felé pedig jöttek a komorabb hangvételű versek, melyek közül néhány szerepelt az iskolai lapban, melynek később szerkesztője is lettem. Akkoriban már ébredezett bennem az, hogy az irodalmi életben jobban elmerüljek, de csak 2012 tájékán kezdtem ezt igazán komolyan venni. Ez volt számomra a megvilágosodás éve, ezután verseim stílusa és mondandója is átformálódott.

Volt valaki aki támogatott lírai éned kibontakozásában? A családomban az olvasás, verselés és zene szeretete mindig is jelen volt. Édesanyám magyar szakon végzett, és egészen kicsi koromtól kezdve olvasott az öcsémnek és nekem. Olvasásra buzdított minket. 
Rendszeresen jártam a helyi könyvtárba is, ami kedves időtöltés volt számomra, így Édesanyám örömmel vette, amikor írni kezdtem. Édesapám pedig, bár nem humán szakon végzett, egyetemista korában verseket írt és szavalt is. Legutóbb karácsonykor Pilinszky Apokrif-ját szavalta el családi körben, ami igazán megható volt számomra. Szóval mindketten támogattak, úgy ahogy a család többi tagja, és a család barátai is. Tény, hogy évekig öncélúan írtam, és rugdosni kellett, hogy más fórumokon is mutassam meg magam, és pályázgassak is a verseimmel, de az évek során ez belső igénnyé is alakult

Az énekes tehetséged hogyan tudod kamatoztatni az irodalmi életben? Tizenévesen énekkaros voltam, de később egészen 2007-ig hanyagoltam az éneklést. Akkor egy online énekes oldal tagja lettem, és csupán kedvtelésből az ottani tagokkal egymás és önmagunk szórakoztatására énekeltünk. A felvételeket számítógép előtt teljesen amatőr módon fülhallgatós mikrofonba felvéve készítettem, és autodidakta módon tanultam énekelni. Aztán, ahogy múltak az évek ott néhány versenyben is részt vettem, pár felvételem nyilvánosan is elérhetővé vált, s 2014 nyarán felkért egy alakuló blues-rock zenekar énekesnek. Ekkortájt jöttem rá, hogy tulajdonképpen dalt írni is képes vagyok, dallamot és szöveget egyaránt. A csapat azóta feloszlott, de ez adott nekem egyfajta lökést, és azóta sikeresen neveztem egy dalszövegíró pályázatra, és egy Cseh Tamás dalversenyre is.

Mi az Ars Poeticàd?

"Mert ha sehol is:otthon állok, mert az a való, mit én látok, akkor is, ha mint délibábot, fordítva látom a világot."

( Illyés Gyula)

S egy saját, a Hamuvers:

Doktor Virág - Hamuvers

Lesöpört hamu maradványa,

ez vagy csupán, ha elhiszed.
Ha sulykolod magadba:
eltörölt vízcsepp a léted,
s többre nem viszed,
miért ér csalódásként
a szöszmösz,
mi ruhádra rásimul?
Vess le magadról
minden nyűgöt,
mi rád tapadt! Most!
S tedd meggondolatlanul!

Mire vagy a legbüszkébb, amit elértél? Hű....azt nem gondolom, hogy olyan hatalmas dolgokat elértem, melyekre annyira büszkének kellene lennem, hiszen ismerem a határaimat mind verselés, mind éneklés terén, vagyis van még hová fejlődnöm. Inkább úgy fogalmaznék, hogy van pár olyan eredmény, mely örömmel töltött el. Például, hogy jó néhány irodalmi pályázaton alkalmasnak találták a verseimet a megjelentetésre vagy hogy tavaly a Petőfi Rádió által szervezett dalszövegíró pályázaton bejutott az én szövegem azon tizenkettő közé, melyet megzenésítettek. Minden pici eredmény abban erősít meg, hogy az irodalmi és zenei élet az én utam. Néha sajnálom, hogy ez csak 30 éves korom körül tudatosult bennem, de hiszem, hogy sosincs késő az alkotáshoz.

Mik a terveid? Elsősorban bepótolni, amit az elmúlt körülbelül tizenöt évben elmulasztottam. Tavaly nyáron többek között azért is költöztem Egerből Budapestre, hogy jobban kiteljesedhessek, bekerüljek az irodalmi és zenei élet forgatagába. Jelenleg angoltanárként dolgozom egy általános iskolában és nyelviskolában, de igazi elhivatottságot a művészetek iránt érzek. Lehetséges, hogy ez csak hobbi szinten tud majd működni, de a részese szeretnék lenni.
Szeretnék életem során még gitározni is megtanulni.