Kádár Valéria - Megtöröm a csendet…

Megtöröm a csendet, áradjon a szó,
Tollamból zúgjon a tinta-folyó,
Távozzon a kín, a mocskos gondolat,
Ragadjon el a hév, s a pillanat.

Dobogjon együtt szívem, s haljon meg ha kell,
Marcangoló fájdalom, a papír nyeljen el!
Szégyentől izzik arcom, oldozz fel Istenem,
Engedd, hogy leírjam, mivel lelkem terhelem.

Megtöröm a csendet… nem akartam írni,
Könnyebb, ha a valósággal nem kell szembe nézni,
De nem hallgatok tovább, fájjon, égessen,
Tisztuljon a lélek, míg papíromra vésem.