Csordás Barbara - Nem kerestem

Nem kerestem, csupán vártam csendben,
mint egy rügy a hó fogságába zártan;
égi gyapjasokra alig lestem,
míg ködös szirtek közt szárny nélkül szálltam.

Nem kerestem, de mégis elém sodort
az istenek kacér keringője;
reszkető kezem eltolná a nyomort,
s magányom fölött szerelmed győzne.

Nem kerestem, tán a kétséget sem,
téged, esőcseppjét mohó földnek;
miért higgyek merőn egyetlenben,
ha minket messze szebb szemek ölnek?

Ki vagy nékem? A tollpihének a szél,
mely ha nem lélegzel, mozdulatlan él.