a rosszkor s rosszul szeretők
világát éljük
félelemmel átitatott
elménk őrült kapkodásba
hajszol
majd egyre tompább és ostobább
állapotban ér minket
a pitymallat
végül többször kiégetett
díványhoz hasonlatosan
nem vágyunk egyebet:
csak heverni ! heverni hagyjatok!
kontárságotokból elég!
ha nem tudnátok:
érzelmek kuplerájában az ember
már nem egész, sem fél elem:
ezek töredéke csupán
s ha akad még nyomorult,
ki dermedt szívek romhalmazán
csihol tűzlobbanást
balgaságát bizonyítja,
mert minden pillanat félrecsúszik
minden vágyódás rosszul irányzott
s ki szándékaiban jónak hiszi magát
sem lát, hall és ért:
maga is rosszul szeret
sebzett lelkek mocsarában
csak karmolásra képes
kin már túl sok sebhely díszeleg
s ha valaha megérti, beéri azokat
kik külön utat járnak
e zűrzavar helyett
bizonyosságként
fröccsenti széjjel,
hogy szeretet-kísérlete félresikeredett:
Mindened kívántam lenni,
s nem nyugalmad felbolygatója:
tanítványod, ágyasod, hitvesed,
csönded , sikered elfogadója,
Mária Magdolnád,
bizonyosságod,
vágyat föllobbantó szikrád,
cseresznyevirágod.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése