Bevallom, szeretlek,
ez egy vallomás,a szívemnek Te kellesz,
és soha, senki más.
Téged örökkön-örökké
szeretni foglak,
azt sem bánom már,
mit hoz a holnap.
Olyanok voltunk eddig,
mint két kicsi kavics,
gyors sodrású patakban
sodródtunk ezer évig.
Kiapadt a patak,
Te rám néztél, Én rád,
kéz nélküli lényként
öleltük át egymást.
Egymást átölelve,
kéz a kézben
sodródtunk tovább
a sekély vízben.
Vágyunkat a szerelem
egyre korbácsolta,
így lett két kavicsból
egy hatalmas kőszikla.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése