2015. november 5., csütörtök

Kádár Valéria - Az ősz árnyékában

Falevelek hullnak némán,
Gondtalan hallgatom,
Miként vérző gondolatom,
Hogy az ősz talált énrám.

Nemrég még lángoltam,
Ifjú vérem űzött,
Szívemmel megküzdött,
Fiatal, és vak voltam.

Mikor szűzi ajkam szavalt,
Legyen élő vagy holt,
Nyelvem éles volt,
Mint a kard.

Az évek csak múltak,
Az első csókot követte,
Az újabb ifjú szerelme,
Szívemben új tüzek gyúltak.

Gyöngyöt nevelgettem,
Méhem gyümölcsét óvtam,
Oly boldog voltam,
Mikor anya lettem.

Megéltem száz csodát,
Majd vár reám a sír,
Ha jön rólam a hír,
Álmotok őrzöm odaát.

Nincsenek megjegyzések: