Csordás Barbara - Találkozás

Sziklaváros kövein sietve kopog a mámor,
jöttömre dobban-e szíved is oly szaporán, százszor?

Lent a lankákon az alkony didergett velem, csak sírt,

gondolod-e, hogy rozé csókolta ajkamra a pírt?

S e kerge széltől, mely hajamon suhan át, megtudnád,
idézi-e illatom a provanszi levendulát?

…

Emlékszel-e, napfény cirógatta összefont árnyunk,
szemünk édes éjbe révedt s lelkünk csendjében jártunk.