Megadott szavak:
papírkosár, folyóvíz, hullámverés, csillagéj, zátony
Pásztor Attila - Lapszéli
történet
Voltam
párszor tiszta lap, csákó, hajított kalap.
Gyűrve gyűrtek sokára s dobtak papírkosárba.
Eltelt
egy nap… kettő, hét. Nézett rám a sok szemét:
Almacsutka,
tört radír – kosaram lett a nadír.
Vihar
jött és csapkodott, zúzott tetőt, ablakot,
S
megtörtént az bal-eset, hogy az eső rám esett!
Csurgott
a lé, folyóvíz… Áztam-fáztam volna biz’,
Ámde
baljós fordulat: kosaram helyt’ nem maradt.
Cunami
tört zúgó széllel s tobzódó hullámveréssel,
S
mint a pihét könnyű szellő, röpített – nem volt menekvő!
Zátonyon
ért csillagéj, sütött ránk a holdkaréj,
Ázott
papírkosaram fele homok, oda van…
Magam
úszni készülök, hullámokra feszülök.
Tintapacám
– a szégyen – feloldódik, remélem.
Pásztor Attila - Lapszéli
történet
Voltam
párszor tiszta lap, csákó, hajított kalap.
Gyűrve gyűrtek sokára s dobtak papírkosárba.
Gyűrve gyűrtek sokára s dobtak papírkosárba.
Eltelt
egy nap… kettő, hét. Nézett rám a sok szemét:
Almacsutka,
tört radír – kosaram lett a nadír.
Vihar
jött és csapkodott, zúzott tetőt, ablakot,
S
megtörtént az bal-eset, hogy az eső rám esett!
Csurgott
a lé, folyóvíz… Áztam-fáztam volna biz’,
Ámde
baljós fordulat: kosaram helyt’ nem maradt.
Cunami
tört zúgó széllel s tobzódó hullámveréssel,
S
mint a pihét könnyű szellő, röpített – nem volt menekvő!
Zátonyon
ért csillagéj, sütött ránk a holdkaréj,
Ázott
papírkosaram fele homok, oda van…
Magam
úszni készülök, hullámokra feszülök.
Tintapacám
– a szégyen – feloldódik, remélem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése