Megadott rímpárok:
fényeső - szemfedő, bőrkötés - kőbe vés, kőmorzsák - lőporzsák, völgyszoros - tölgykoros, elmereng - szendereg
Pásztor Attila - Egy hant fölé
Ott,
hol egymás ölébe fut hegy és a zöld völgyszoros,
Sírok
fölött magányban áll egy terebély’ tölgy, koros.
Szentelt
hely volt hajdan ez – mi köré ma hull büszke csend,
S
míg hull, időnk meg-megáll – s ember, fűszál elmereng.
Azon,
mit a zord Idő oly gyakorta kőbe vés,
Amit
meg nem őrizhet sem lélek, sem bőrkötés.
Mert…
Ki tudja, hány holtra hullt itt a tűz-kén fényeső,
S
az avar ma kit takarhat, s hányakat, mint szemfedő.
S
mit tudnak a fűcsomók közt rekedt néma kőmorzsák
Arról,
hogy mily veszedelem egy kiszakadt lőporzsák…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése