Ambrus József - Test beszélek

De jó az öröm, mely egy falásnyi onnét aztán aggályosan körülnéz, az ős fényt nem tudjuk feledni amit halk lélegzetvételem idéz. Pöttöm örömét varrom szívedre létezésed tartja bennem a lelket, bort kortyolok bölcs szavakkal, ha rám telepszik éber engedelmed. Minden örömben csak test beszélek mely hosszú percekig összehangol, szem alatt, a száj szélén mosolyok hánykolódnak, amíg te csak alszol. Fáradtan csordogál az olvadt öröm, miért feszülsz árván fölöttem? de tudod mindig éberebben kódol, tenyerem alatt rejtett képzeletem.

Sejtelmes szemekbe test beszélek, magamtól leszek rebellis szolgád, - tebenned látva egy glóriás hősnőt, - és megtanít jó szándékra a valóság…